Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Én azt mondom tök jók a hagyományos ételek is, mert mindenki szereti őket, sőt kifejezetten ünnepivé varázsolják az asztalt, de én szeretek újítani. Szerintem nagyon vagány, ha nem mindig a megszokott, évről-évre visszatérő fogások kerülnek elénk ebédre vagy vacsorára. Viszont ha már ragaszkodunk a hagyományos ízekhez, érdemes őket felturbózni egy kicsit.  A töltött káposzta torta tuti elnyeri majd a család tetszését, sőt ez a recept tuti nem nehezíti el majd a gyomrotokat sem! Szerintem nem kell minden ünnepi fogásnak nehéznek lennie.  Ebből a mennyiségből tulajdonképpen készül egy torta és néhány töltelék is, amit fel lehet használni díszítésként. Ami még nagyon tuti ebben a receptben, hogy előző este össze lehet állítani és másnap már csak főzni/sütni kell! Szerintem vagánykodjatok nyugodtan ezzel ti is az idei ünnepek alatt! 😉 Fitt töltött káposzta torta  (és még néhány töltelék...) Hozzávalók: 700 g pulykahús 250 g basmati rizs 7 gerezd fok...

Idén valahogy nagyon lelkes voltam magamhoz képest az ünnepi süteményeket illetően, azonban a zserbó az, ami elmaradhatatlan minden karácsonykor. Talán minden családban az egyik leghíresebb karácsonyi desszert az ünnepek alatt. Nekem tényleg az egyik nagy kedvencem, emiatt minden évben el is készül, sőt már nagymamám is mindig ezt sütötte ilyenkor. Emlékszem, mindig panaszkodott, hogy az utolsó éveiben már nem sikerült neki úgy, ahogy pl. anyunak. Igaz, anyu zserbója mindig tökéletes volt, a mama rétegei viszont néha szétváltak. Én pont ettől imádtam annyira! Szétszedtem az egyes rétegeket és úgy majszoltam be. Mindig a legalsó réteget ettem meg először, majd aztán a legfelső, csokis réteget. A középső réteg maradt utoljára, ahol a tészta mindkét oldalát a lekváros, cukros dió fogta közre, szerintem ez volt a süti legfenségesebb része. Nálunk a házi baracklekvár szinte mindig adott volt, tehát kizárólag ez kerülhetett bele, jó sok és ettől a dió töltelék jó nedves lett, amivel sem a...

Bevallom hősiesen, a gesztenyével kapcsolatban nagyon vegyes érzéseim vannak. Gyermekkoromban szinte rajongásig imádtam a gesztenyepürét, de azt is inkább a jó sok tejszínhab miatt, ami szinte teljesen elnyomta annak ízét. Majd a gesztenye szeretetemet egy gyermekkorban készült sütemény teljesen elrontotta, onnantól fogva semmilyen formában nem fogyasztottam. Nagyon sok karácsonyi vásárban ott illatozik a sült gesztenye, de valahogy ezért sem tudok rajongani. Néha bekapok 1-2 szemet, mikor látom, mások milyen jóízűen eszik, de rájövök, hogy hiba volt. Nemrégiben azonban néhány kedves ismerősömmel meglátogattunk egy kitűnő budapesti cukrászdát, ahol rám beszélték a gesztenyés cheesecake-t. Kicsit féltem is tőle, de nagyon meglepő módon, szinte alig bírtam abbahagyni. Ott az a desszert valahogy átírta az eddigi összes gesztenyés sütivel kapcsolatos előítéletemet, így arra gondoltam, hogy itthon én is elkészítem a saját receptemet, természetesen cukormentes változatban.  Azonban ...

S Örményország után tovább folytattuk kalandozásainkat Grúziában. Még mindig teljes csapattal indultunk tovább néhány igazán különleges helyszínre. De nem csak utazásban volt részünk, hanem további élvezetes gasztro élményben is, többek között egy helyi pékkel együtt süthettem a híres grúz kenyeret, végre voltunk bort kóstolni, piknikeztünk a folyó parton és finom helyi ételeket is kóstoltunk.  Javaslom most öntsetek egy finom pohár bort magatoknak, aztán jó olvasgatást! Szombaton (2018. szeptember 15-én) végre egy teljes napunk volt Tbilisziben, hiszen már sokszor aludtunk ott a túra alatt (a korábbi grúziai élménybeszámolót ITT találod), de még egyszer sem láttunk a városból túl sok mindent. Pár óra alvás után, az örményországi kalandokat követően, a nyakunkba vettük a fővárost. Séta közben próbáltam kitudakolni, hol tudnék este legalább egy picit táncolni, akár salsát, akár kizombát… de az emberek úgy néztek rám, mint egy ufóra, aki azt sem tudja mit beszél és még sos...