Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Azt már biztosan tudjátok, hogy ha tonhal salátán lehetne élni, én biztosan nagyon jól ellennék, de az élet ettől változatosabb, na meg hát én is szeretem színesíteni a "saláta táramat". 😉 Egyszerűen imádom őket és nem csak azért, mert egészségesek és nagyon sok diétába beilleszthetőek, hanem mert szép színesek, gyorsan elkészülnek és szinte bármilyen variációban el tudom őket képzelni. Egyszerűen a sok szín és íz a tányéron feldobja az unalmas téli napokat is! 😊 Én nagyon sűrűn nyúlok egy-egy saláta receptemhez, mikor éppen nincs időm hosszas főzőcskézésekhez.  A rengeteg variációból mutatok nektek is egy párat, azok közül, amelyek időről-időre előbukkannak a tányéromon. 😇 Remélem ti is kipróbáljátok majd otthon és nektek is a kedvenceitekké válnak! 😉 Egyébként csak mellékesen megjegyzem, hogy például amikor utazom és éppen nem egy étterem étlapjáról választok, gyakran csak megveszek pár hozzávalót a sarki kisboltban (hiszen a helyi kis élelmiszerboltok kínálatát ...

Biztosan a tél az oka, de valahogy mindig év elején vágyódom Olaszországba. Hiányzik a napfény, a kikötők hangulata, a tenger morajlása, a helyiek közvetlensége és nem utolsó sorban a gasztronómia. Szerintem kevés az olyan ember, aki ne szeretné az olasz tésztákat, desszerteket, a kávét és a jó borokat, na meg az elmaradhatatlan pizzát. Hm... én szeretem a pizzát, jó vékony, ropogósra sült tésztával, sok-sok prosciuttoval, lágy, olvadt mozzarellával és megszórva jó sok friss rukkola levéllel. Azonban idén nincs időm leruccanni, jelenleg más a fókusz, de képzeljétek, találtam egy helyet a városban, ahol legalább a finom pizza élményt megkapom. Ráadásul ahogy belép az ember az ajtón, elé tárul az egész világ!😉 A srácok kedvesek, közvetlenek és barátságosak, a pizzájuk pedig isteni! Ami még külön öröm számomra, hogy a normál pizzák mellett teljes kiőrlésű pizzájuk is van, ami valóban teljes kiőrlésű, így például IR-diétában kiváló választás lehet. Kukkantsatok be ti is a Local Korner be...

Az év vége mindig a hálaadásokról szól... valahogy minden évben ilyenkor volt időm nekem is átgondolni az év rohanásait és történéseit. Tudom és hiszem, hogy nagyon sok dologért lehetek hálás az életemben. A támogató családomért, a kiváló barátaimért, az anyagi jólétemért, azért, hogy olyan dolgokat csinálhatok a munkámban és a magánéletemben is, amit szeretek... hogy megtaláltam a számomra legkedvesebb szabadidős eltöltéseket a tánc és a főzés által... és még hosszas a lista, viszont mindenképpen kiemelendő az, hogy időről időre hódolhatok az utazási szeretetemnek. Idén is, sőt szerencsére az elmúlt jó néhány évben megadatott az, hogy néha gondolkodás nélkül, néha pedig éppen a vágyott úti célra utazhattam. Még ha nem is sok időre, viszont annál gyakrabban! Tudom, sokakban felmerült már a kérdés, hogy ez a munkám által jön...? Mert biztosan nagyon fárasztó...! Szerencsére nem, ez nekem a legkedveltebb kikapcsolódásom... na jó, néha függőségem is. 😇 Imádom mikor végre rákattinthatok ...

Szóval megérkeztünk szakadó esőben, az éjjel kellős közepén, alig pár Larival és Euróval a zsebünkben Batumiba... khmm... akarom mondani Kobuletibe! Mama szag, kerti pottyantós wc, kórházi ágyak és mérhetetlenül sok szúnyok fogadott bennünket, na és Ramaz mamája... a mélyen vallásos grúz nyugdíjas néni.  Kedden reggel (2018. szeptember 18.) a mama ébresztett minket 10 óra előtt. Felpattantam az ágyból a halk kopogásra… már amennyire fel lehetett pattanni abból az ágyból 😜 Szólt, hogy menjünk, mert kész a reggeli! Tulajdonképpen nagyon úgy festett, hogy egyéb választásunk sincs, csak menni. Nagyon határozott tudott lenni a néni! 😏Egyébként döbbenet! Ha hiszitek, ha nem … ez minden reggel így ment… ¾ 10-kor ébresztő vagy épp jelzés érték, hogy mehetünk reggelizni 10-kor. S igazából ami ott várt minket, egy kisebb terülj-terülj asztalkám. Miután teli gyomorral feleszméltünk a reggeli kómából, ténylegesen szembesültünk a ténnyel, hogy mi most igazából tényleg nem tudjuk, va...