Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Karácsony, karácsony... mire az ember tényleg leül szenteste a karácsonyfa mellé a családjával, addigra mindenkinek "tele a töke" az egésszel. Elég sokan tudják a környezetemben, hogy mindennemű lelkesedésem ellenére a karácsony nem hoz mostanában lázba. Nem mondom, hogy nem szeretem, de szerintem régen nem arról szól, amiről kellene. Mindenki rohan, ideges, türelmetlen, fáradt és kimerült, a legnagyobb feladata mindenkinek ilyenkor nem a ráhangolódás, hanem az ajándékok reményvesztett vagy épp eszeveszett beszerzése. Tényleg ez lenne a fontos? Nem végre kipihenni az egész évet, együtt lenni, enni és inni finomakat a családdal, barátokkal? Számomra valahogy ezek miatt vesztett a varázsából a "várakozás" és a készülődés is az ünnepre. Azonban magamhoz képest idén elég sok karácsonyi recept látott napvilágot a konyhámban annak ellenére, hogy szinte alig volt időm. Éppen ezért a leggyorsabb megoldásokhoz folyamodtam.  Nem mindig a legbonyolultabb dolgok a legjobba...

Van egy film, ami szerintem alapjaiban utazásra késztet bárkit, aki látta… annak, aki pedig egyébként is imád utazni – úgy, mint én – adhat némi lendületet néhány őrültségre. Amióta láttam az Ízek, imák, szerelmek c. filmet, tudtam, hogy Balit fel kell vennem a bakancslistámra. Bár alapvetően nem mutatja meg a film a sziget valódi arcát, de mégis velem együtt rengeteg ember indult útnak Liz (Julia Roberts) hatására. Akit nem is a táj vonz, az bizonyosan egy másik féle dolgot keres itt, talán önmagát, ahogy a híresség is tette a filmben. Talán én is ezt reméltem titkon, már csak azzal is, ahogyan utaztam, de erről hamarosan írok. Nos, ha nem is találtam rá valódi önmagamra, mégis sokat adott az út, hiszen láttunk gyönyörű helyeket, hallottam érdekes sztorikat, s bár igyekeztem teljesen kikapcsolni az agyamat és mindent, amit itthon hagytam elfelejteni – legalábbis arra a kis időre -, mégis hazatérve megfogalmazódott bennem az, hogy amiben éppen tengődöm (nevezhető ez éppen egy „párkapc...