Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Bár kifejezetten jót tett nekem ez a hosszas itthonlét és sokkal kiegyensúlyozottabbnak is érzem magam, azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem "csillan" fel a szemem egy-egy repülő láttán, mikor esténként séta vagy futás közben húzza a kondenzcsíkot felettem. 😊 Azért lassacskán jól esne ellátogatni már legalább egy hosszú hétvégére egy újabb desztinációba, pláne, hogy itthon most még az időjárás sem épp júniusi!  Viszont itt a nagy tanulás közepette már receptet is régen gyártottam. Ez viszont kicsit elkalauzol minket az egzotikus ázsiai ízek világába. Thaiföldön és még sok ázsiai országban ez a desszert szinte klasszikusnak számít, hihetetlenül gyorsan elkészül és nagyon finom, mégis a fekete rizstől (amit már itthon is lehet kapni - bár nekem még Indonéziából volt egy kisebb csomaggal) egy kicsit különleges is.  Egyszerű kókuszos fekete rizspuding Hozzávalók 4 kisebb adaghoz: 120 g fekete rizs 300 ml víz 300 ml cukormentes kókusztej 80 g eritrit 1 rúd fahéj ...

Érdekes ez a "karantén" vagy korlátozott kijárás dolog... az ember elővesz olyan dolgokat is, amiket már ezer éve nem művelt... Vicces, hogy a barátaim jókat nevetnek a nyugger programjaimon, amit a bringázás utáni estékre tartogatok hétvégén... dehát legalább kikapcsol! Viszont most,  hogy sokat vagyok magammal, jut némi időm gondolkozni is... Na igen nem szoktam... 😉😅 Na jóóó szoktam, elég sokat... csak azt mondják nem áll jól, így muszáj lesz leszoknom róla! 😂😜 De talán egy picit még mellőzöm a leszokást, ugyanis új projekteken töröm az agyam, köztük azon is, hogy újra tanulni fogok és beiratkozom még egy egyetemre! Aztán majd meglátjuk, hogy mi fog kisülni belőle, de most elég határozott lettem e tekintetben, s nem elrugaszkodva az egészséges táplálkozás témakörétől, hiszen miért ne lehetne a "hobbinkat" is fejleszteni?! 😉😊 Na de azért egyre több időm jut újra a konyhában somfordálni is... s úgy döntöttem, hogy újra meg kell osszak veletek egy remek r...

Hajdanán - mindenféle önteltség nélkül - igazán király lasagne-kat gyártottam. Ezt nem én mondom, hanem a visszajelzések alapján jegyzem meg. 😆Szerettem én is és általában azok is, akiknek főztem. Majd azután, hogy már nem eszek se glutént, se tejterméket, teljesen megszakadt a lasagne gyártás, legalábbis azt hittem, hogy örökre le kell mondanom erről a finomságról. Addig agyaltam, míg egy igazán egyszerű, házilag is megkreálható alternatívával rukkoltam elő, s szerintem zseniálisan sikerült, így bárkinek ajánlom! Az olasz étel már az egész világot bejárta, eredetét viszont homály fedi. Nem értenek abban sem egyet a világban, hogy biztosan olasz területen készült először. Egy biztos, nagyon finom és ízletes étel, amit - bár bonyolultnak tűnik - nagyon egyszerűen el lehet készíteni. A tészta tulajdonképpen hajdina palacsinta, a bolognai ragut kicsit felturbóztam gombával (mert minden jó lasagne-ban van gomba 😊😉) és cukkinivel, a besamelt hajdinaliszttel és kókusztejjel k...

Tisztelem a hagyományokat, bár én személy szerint nem tartom őket, de nagyra becsülöm azokat a fiatalokat, akik ma is ápolják még ezeket, akár a szülőfalumban, akár az országban bárhol máshol.  Most, hogy több napra én is hazakeveredtem, gondoltam előveszek egy régi, hagyományos receptet, amit már anyu sem igazán sütögetett, viszont mi gyermekkorunkban nagyon szerettük. Ha már utazni nem tudok, legalább egy kis időutazásban volt így részem. Emlékszem, mikor apai nagymamám egész napokat állt a konyhában, mire kisütötte nekünk a nagy adag ropogós molnárkalácsot. Ez a ropogtatnivaló tulajdonképpen egy édes ostya, aminek minden tájon más-más receptje van. Kerestem nagymamám régi receptjét, de sajnos nem találtam. Annyit tudtam, hogy ő édes, kelt tészta állagú, gyúrható gombócokat rakott a sütőbe. Na ilyen állagú tészta recept még a neten sincs, sokan inkább a sűrű palacsinta tésztára esküsznek.  A sütővas pedig... zseniális! Komolyan nagyra becsülöm mamát, hogy egész ...

Ti gondoltátok volna, hogy a nagy utazások és "bárhová szabadon" érzés után kap az emberiség egy ilyen helyzetet, mint amiben most vagyunk a vírus által és jóformán bezárul a négy fal közé? Nos, az elmúlt évek kalandjai után sosem hittem volna, hogy most a napom fénypontját az jelenti majd, mikor munka után kiosonhatok a Duna partra egy rövid sétára vagy a hétvégén bringázhatok egyet a környékben, egyedül... Remélem, legalább ez megmarad! Az első hét kaotikus érzelmei után kicsit elgondolkodtam és rájöttem, hogy talán szükségem is van most erre és talán mindenkinek! Túlzottan rohanunk, mindig mozgásban vagyunk, azt gondoljuk bármit megtehetünk, bárhová eljuthatunk... igen, én is ezt hittem! Szinte sosem voltam itthon, s bár néha azért esténként próbáltam meditációval csillapítani a túlkattogó elmémet, sosem bírtam túl sokáig, végül is anno nem véletlenül kaptam a "Duracell nyuszi" jellemzést. 😅 Azért az elmúlt 2 évben sokat csillapodtam, bár még mindig nem ele...

Nem tudom, ti hogy élitek meg most ezeket a napokat, de én a kezdeti félelemből és szorongásból már egész szépen kijöttem! 😌 Nos igen... de szerencsére minket elég korán home office-ba "tessékeltek", ami abból a szempontból nagyon jó, hogy legalább nem kell a napi 1-1,5 órámat végigbumlizni a tömegközlekedéssel a város túloldalára, viszont a személyes kapcsolatok most már csak a videokonferenciákra és telefonos, e-mailes egyeztetésekre korlátozódnak. De ez nem csak a munka terén, hanem a privát kapcsolatokra is igaz. Én, aki egy elég társasági lénynek tartom magam - ezelőtt szerintem egy fél év alatt nem voltam ennyit itthon, mint most, mióta a négy fal közé zártam magam-, kicsit nehezen szokom hozzá, de bízom benne, hogy minél előbb túl leszünk ezen a "rémálmon" és újra ücsöröghetünk a barátainkkal, családtagjainkkal a zsúfolt utcácskák kávézóiban.  Másrészről a korábban utazásra fordított időt reggel a javamra is fordíthatom, bár minden reggel beiktattam a f...

Sajnos jelen helyzetben nem mondhatom el, hogy azért mutatom be nektek ezt a receptemet, mert éppen Nagy-Britanniából jövök, dehát remélem, hogy minél hamarabb eljön az idő, hogy az otthon négy fala közül ismét a világ csodálatos helyszíneit barangolhatjuk majd be, mi, utazóbolondok!  A skót tojás hasonlóan a "fish and chips"-hez igen kedvelt street foodnak számít a briteknél. Igazság szerint inkább kocsmakaja, melynek eredetét - sok más ételhez hasonlóan - nem igazán lehet pontosan ismerni. Maradjunk annyiban, hogy mindenki azt hiszi el, amit ő érdekesebbnek tart.  Az én kedvencem ez: Azt mondják, hogy a 18-19. században Skóciából rengeteg tojást szállítottak Londonba. Mivel hosszú volt az út, nem akarták, hogy a tojások megromoljanak, ezért pár percre mészporos forró vízbe dobták őket. Maga az eljárás neve is "scotching", így a "Scotch Egg" elnevezés akár innen is eredhetne. A kezelési eljárás során a tojások ehetőek maradtak ugyan, de a héj ala...