Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Nos, az egész ott indult, hogy hazaértem "a Balkánról" és gondoltam elkészítem az ott kóstolt bureket, egészségesebb formában (a bejegyzést ITT találjátok)... dehát "nyilván" - gondoltam - majd legyártom én hozzá a teljes kiőrlésű rétestésztát rozslisztből. Szinte mindenki akinek ezt elmeséltem, nagy kérdőjelekkel állt előttem (magában biztosan mosolygott egyet), hogy még sima rétest is nehéz sütni nemhogy egyből teljes kiőrlésű rozslisztből!? Ugyanis a rozslisztnek nagyon alacsony a sikértartalma, ami a tészta ruganyosságát adja. Azért megtoldottam sikérrel, de még így sem lett az igazi... pedig úgy örültem volna, ha leutánozhatom a nagymamámat, mikor szilveszterkor mindig azon a hatalmas asztalon húzogatta szét anyuval egy fehér abroszon a szinte átlátszó rétestésztát, majd megtöltötte mindenféle finomsággal. A túróst szerettem, bár már akkor sem voltam rétes rajongó. Nem is értem magam, hogy az a friss, sós, zsíros burek hogyan rabolhatta el így a "szíveme...

Utóbb sajnos nem tudom többször egymás után ugyanazt a kaját enni, így ha otthon főzök, általában egy, maximum két adagot készítek vagy áthívom a barátokat kóstolni... Na persze nem csak ezért :) Nemrég láttam egy szép képet Instán, ami egy töltött karalábét ábrázolt, kapormártással. Ugyan általában mindenhol a rizses és tejszínes, lisztes habarással készült változattal lehet találkozni, de elkészíthető kalóriaszegény, diétásabb változatban is, ráadásul igazán könnyű, finom ételt kapunk. Ezen kívül a rakott dolgok szerelmese is vagyok. A rakott krumpli, amit - nem hazudok - min. 3 éve nem ettem... hatalmas kedvencem, de ide tudnám sorolni a rakott kelt, rakott zöldbabot, lasagnét, rakott tésztákat, rakott mindenfélét... 😐 Most van szezonja a friss kapornak, a karalábénak és mióta tudom, milyen fogyókúrás és egészséges kaja, nagyon alacsony kalóriatartalommal, így azt mondhatom szeretem is, egyébként tényleg finom. Sok benne az A-, a B- és a C vitamin is, és még néhány egyéb ásván...

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem az általános iskolai menzás kedvencem a rizsfelfújt volt, málnaszörppel. Imádtam a pénteki vagy csütörtöki ebédeket, amikor ez volt a menü, mert általában ez ilyen hétvége várónak számított a sulikonyhán - úgy látszik. 😏 Meg is maradt menzai kedvencnek, hiszen otthon nem készült vagy csak nagyon ritkán nálunk, mivel apu nem volt az a nagyon "édes főétel" kedvelő típus és igazán most sem az 😁 Később, mikor már én is elég sűrűn beálltam a konyhába anyu mellé vagy helyett, valamiért akkor is meghagytam tisztességgel a "menza egyediségének". Pontosabban egyszer próbálkoztam, de nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, most viszont elsőre olyan jól eltaláltam, hogy muszáj volt megosztanom veletek. Nos, igaz a suliban fehér rizsből, agyoncukrozva készült, de természetesen ezt is el lehet, sőt el is kell készíteni egészségesebb verzióban, friss gyümölcsöntettel. Egyébként ha rizskoch, akkor nekem valahogy alapvető társa a málna....

Ki szereti a fagyit? Van egyáltalán olyan ember, aki nem szereti a fagyit? (Na épp most jutott eszembe, hogy igen, van, az egyik barátnőm pont ilyen...) De általánosságban szerintem mindenki és ilyenkor nyáron a leggyakoribb édességnek számít.  Rólam tudni érdemes! (aláhúzás, felkiáltójel már csak azért is, hátha valaki meg akar lepni vele! 😃), hogy csak a "fehér", krémes fagyikat szeretem. Ez annyit tesz, hogy minden olyat, ami vanília, joghurt, túró vagy tejszín alapú. A csokifagyit szinte egyáltalán, a gyümölcsfagyit csak nagyon-nagyon ritkán, minden mást szinte soha nem eszem. A vaníliásban, joghurtosban viszont lehet szinte bármilyen öntet. A kedvenceim a karamellás vagy a bogyós gyümölcsös öntetek, imádom, ha például tartalmaz olyan hozzávalókat, ami még ropog is a fogam alatt... így pl. chripsy, keksz, friss gyümölcsdarabkák, stb.  A mostani bejegyzést egy vaníliás fagylaltnak szentelem, mégpedig egy cukormentes, zsírszegény vaníliafagyinak, 3 féle verzióban: ch...

Igen, picit valójában elmaradtam a bejegyzéssel az állandó teendők miatt, de ami késik, nem múlik és mire is jó egy 7-9 órás buszút, amikor már az egész csoport alszik és te is lazíthatsz? 😋 Ráadásul azért sem szeretek az utazásos beszámolókkal csúszni, mert akkor már nem tudom úgy átadni sajnos az élményt , de röviden ismét megpróbálom.  Emlékeztek a Bariról szóló bejegyzésemre ? Nos, akkor említettem egy jó barátomat, aki tényleg azt hitte egy darabig, hogy február elején Athénba megyünk... 😊 Igaz akkor nem jött össze, de pótoltuk és ismét hatan vágtunk neki a hétvégének május közepén. 4 nap, barátok, sörözés, utcai vodkaszóda, városnézés, tengerpart, tánc és sok-sok gyros. Nagyjából így jellemezném röviden ezt a pár napot, de hogy miért is kézzel lábbal? Rengeteget sétáltunk és villát nem nagyon használtunk az evéshez, mivel csak kézben is fogható, gyros pitát ettünk, így ezt találónak gondoltam és volt még egy oka, egész egyszerűen elszállt a hangom és csak nagyon ha...

Valljuk be, ha az angol konyha szóba kerül, nem a zsírszegény és szénhidrátmentes ételek jutnak elsőre eszünkbe. Az én szemem előtt mindenképpen egy jó vastag hús vagy hamburger, egy bő olajban tocsogó rántott hal és sok-sok sülkrumpli jelenik meg, mindez hatalmas tányéron feltálalva, karöltve a rengeteg cukrosabbnál cukrosabb kekszekkel és a töltött, vajas tésztás pitékkel. Mégis van egy-két olyan étel, amit szívesen fogyasztunk mindezek ellenére. Bár megmondom őszintén sosem tartottam nagyra az angol gasztronómiát, közel sem olyan színes és választékos mint Európa sok más konyhája, mégis bámulatba ejtő módon a leghíresebb szakácsok - akiket bevallom én is nagyon szeretek és tisztelek - angolok.  Kezdhetném rögtön az úgynevezett "angol reggelivel"... hát a kolbászt, ami náluk nem túl ízes - pedig én eléggé kedvelem az intenzív ízeket - és a tojást, valamint a bacont leszámítva nem igazán hoz lázba, ráadásul annyi műkaját esznek, hogy amikor bemegyek egy nagyobb szuper...

Diétás almás-fahéjas crumble, házi gyömbéres vaníliafagylalttal Azt hiszem, most már biztosan állíthatom, hogy Anglia az az ország, amiről sosem gondoltam volna, hogy tetszeni fog és London az a város, amelyről azt hittem, hogy nem egy top listás helyszín számomra. Tévedtem! Szinte azonnal magával ragadott, teljesen oda vagyok érte! A londoni városi nyüzsgéstől elkezdve a vidék meghitt nyugalmáig... elvarázsolt, attól függetlenül, hogy az időjárás nem mindig kedvez nekem. Legelőször egy szerelem, életem első szerelme és eddig az utolsó is repített el egészen idáig. A szerelem ugyan elmúlt, de a rajongás az országért megmaradt és igazán jó kapcsolatok szövődtek, megismertem egy remek családot, akiket azóta a barátaimnak mondhatok. Vendég szeretőek, vidámak és imádnak utazni, mint én.  Nemrégiben a barátnőmmel látogattuk meg Erikát és Gergőt egy most már mondhatom, hogy "szokásos" hosszú hétvégére. Az első nap mindig Londoné, számtalan részén jártam már, de m...