Merj Önmagad lenni, szeresd Önmagad! Így lehetsz a világ számára ellenállhatatlan.... mint számomra ez a házi cukormentes fehér csoki és az imádott diétás fehércsokis islerem...

Igen, okkal mondhatjátok, hogy mostanság ismét volt egy-két olyan bejegyzésem, ahol lelki témákról írtam nektek. Nem véletlen, hiszen utóbb tudatosan foglalkozom magammal. Nem vagyok szaki és bár érdekel a lélekgyógyászat és mindennemű ehhez kapcsolódó tanulmány, de azt gondolom, hogy a saját tapasztalatok sokkal nagyobb tanulási folyamatot indítanak el bennünk, mint bármely iskola és legyen az kisebb-nagyobb volumenű, érdemes megosztani másokkal, hiszen ha csak egy ember fejében már megcsillant valami szikra ezáltal, már megérte! Nekem pedig - tudjátok - egyébként is van véleményem úgy általában mindenről és azt elég gyakran el is mondom!

Az egyik ilyen téma a magamra találás, az önmagam szeretete, azok a dolgok, amik boldoggá tesznek! Az egyik legnagyobb életfeladatom! Ha 3 olyan dolgot kellene hirtelen felsorolni, hogy mi az ami boldoggá tesz benneteket, mi lenne az? Meg tudjátok fogalmazni? 3 éve feltették nekem a kérdést… nagyjából azzal egy időben, hogy el kezdtem magammal tudatosan foglalkozni… Nem tudtam hirtelen rávágni… hebegtem, habogtam… Most gondolkozás nélkül rávágnám! Egy percig nem mondom, hogy ez a 3 dolog életem végéig ugyanaz marad és nem változik, alakul, de most ez és ez a fontos, hogy most jó! Mindig, minden élethelyzetben megtalálni a legjobbat és mindenből kihozni a legjobbat…. úgy élni, mint ha az az utolsó napod lenne! De erről írtam nemrég EBBEN a bejegyzésemben is! A MOST lényegéről! Szóval nekem ez a három legfontosabb dolog AZ UTAZÁS, A TÁNC és A FŐZÉS…Ha ezt a három dolgot csinálom, nem kellenek fölös pótcselekvések (igen, elég gyakran „vigasztalom” magam pótcselekvésekkel én is), ezek doppingot adnak  számomra, mondhatni endorfint termelnek… 😉

És ha ezt a három dolgot tovább lehetne sorolni, biztosan ott lenne a fehér csokis isler is 😉😋, nem véletlen, hogy pont ehhez a recepthez írtam meg ezt a témát, mert ha süti, akkor ez az egyik kedvencem, mondhatni már-már függő is vagyok tőle! Ennek azért van hátulütője, néha „pótcselekvésre” is késztet egy-egy rosszabb napomon a cukros változata és elég gyakran „kényeztetem” magam vele, pedig pont nem ez lenne a cél, de hát emberek vagyunk! Pont ezért akartam annyira elkészíteni a diétásabb változatát... egy fokkal jobb, ha ezt eszem... remélem! 😊

Diétás fehér csokis isler, házi erdei gyümölcs "lekvárral"

A különös az, hogy még szombat este elkészült ez a bejegyzésem, de örülök is, hogy végül a formázásra és átírásra már nem maradt időm, ugyanis a tegnap nappal érzem úgy, hogy igazán teljes lett, ugyanis kaptam egy visszaigazolást! Ugye, semmi sem véletlen!? 😊 Voltam ugyanis egy érdekes rendezvényen, ami arról szólt, hogyan találjunk magunkra, hogyan legyen meg a saját utunk. Az egyik előadó volt többek között Harmincz Rita, avagy „A sárga ruhás lány”, aki nagy világutazó hírében áll és a nagyfokú szabadságvágyát így éli ki és ez teszi boldoggá. Ahogy az előadását hallgattam, minden mondatnál jöttek vissza azok a dolgok, amiket este megfogalmaztam és leírtam ide, sőt szinte már borzongásig hasonló gondolatok köszöntek vissza, ráadásul amilyen csodálattal és boldogsággal, jókedvvel, lendülettel és élvezettel beszélt, tényleg csak csodálni lehet. Néhány ember már tudja, hogy hamarosan készülök egy egy hetes utazásra, egyedül… Ugyan utaztam már egyedül, de mégsem voltam teljesen magam... vagy ott volt a csoport, vagy kint vártak, valakihez mentem, stb. Ez az előadás csak még inkább megerősített abban, hogy biztosan jó lesz ez az egy hét! Mindig is imádtam utazni, de állandóan másra vártam és mindig jöttek a kifogások: "nekem pénzem nincs...nekem időm nincs...nekem kedvem nincs...nekem nem jó az az időpont...én most máskor mennék…" Pedig nekem aztán tényleg lételemem az utazás... de most megelégeltem és eltökélt célom, végre egy hétig senkire sem várni, senkire sem ráutalva lenni, csak utazni, sétálgatni, táncolni, jókat enni, helyiekkel beszélgetni, ismerkedni és egyszerűen csak azt tenni, ami éppen örömet okoz, ha ez egy délig alvást fog jelenteni majd (amit kétlek magamat ismerve), akkor az! 3 éve nem voltam egy teljes hét szabadságon, így éppen ideje lesz… 😉 Hogy őszinte legyek, picit félek is, de ahogy Rita mondta… sosem vagyunk egyedül… és pont az a jó az egyedül utazásban, hogy a világ még inkább kitárul elénk, mert sokkal nyitottabbak vagyunk rá! Én köszönöm neki a megerősítést!

Van itt egy másik érdekes dolog is, amire rájöttem az elmúlt pár évben! Én, aki mindig mindenki szavára adtam, függtem kőkeményen családtól, barátoktól, mások véleményétől, egyre kevésbé érdekel… ki mit gondol, ki mit mond! Pont ilyen ez az utazás is! Tudjátok hányan néztek kikerekedett szemmel rám és kérdezték, hogy ebben mi a jó, már mint, hogy egyedül megyek?! A válaszom: Még én sem tudom, de ki kell próbálnom! Mégis csak egy teljes hét… de vagyok annyira talpraesett, hogy feltalálom magam, sőt lehet még inkább magamra találok! 😊 Ugyanilyen ez a blog is… Tulajdonképpen egy barátnőm noszogatására kezdtem el írni… annyi minden volt, amit szívesen kiírtam volna magamból, ráadásul ott vannak az utazásos élményeim (mert velem mindig történt valami) és minden receptemhez eszembe is jut egy sztori, mint valami hasonlat … ebből összedobtam valamit… és ha csak anyu (most vallotta be, hogy az utolsó pár bejegyzésemre még neki sem volt ideje), a húgom, no meg pár barátnőm olvassa és tőlük pozitív visszajelzést kapok, már megérte! 😊

A hétvégén, mikor sok idő után újra találkoztunk a kis volt táncos csapatunkkal, megjegyezték, hogy milyen sokat mosolyogtam az este, ezek nekem most nagyon jól eső mondatok voltak! Régebben csak úgy ismertek, hogy "a mindig mosolygós"... Valójában ez is vagyok én, csak nekem is voltak/vannak akadályok az életemben, amiken jócskán dolgoznom kellett és dolgozom a mai napig is, de hiszen kinek nem...?? Mindeközben arra jöttem rá, ahhoz hogy az életben jól működjenek a dolgok, muszáj egy dolgot megtanulnunk: Hogy hogyan szeressünk Önmagunkat, hogyan legyünk Önmagunk!? És ha önmagunkkal rendben vagyunk, a világgal is azok leszünk és a világ számára is ellenállhatatlanná válunk! 

Önző dolognak hangzik, pedig nem az! Az önbecsülés az egyik legfontosabb dolog, mondhatnám úgy is, hogy "Mit engedsz meg másoknak, hogy megtegyenek veled ill. mit engedsz meg magadnak, hogy igazán boldogan lehess?!" De hiszen ez nem is olyan egyszerű, ahogy nekem is nagy lecke... és igen, néha tudni kell NEMET is mondani, amit nagyon sokáig nem tudtam! "Veró légyzi, Veronika kérlek..., Veronika... Veronika... Veronika...." és én csak engedek, megyek, segítek és belesodródom olyan helyzetekbe, hogy néha megint a béka segge alatt találom magam és megint nem a saját utamat járom, magamat háttérbe szorítom. Igazán vicces, hiszen gondolhatják sokan, hogy én a nagy határozott…, hát néha mégiscsak nem! 😊

Volt (illetve van, csak már nagyon régen voltam nála) egy nagyon kedves ismerősöm, aki kicsit elkezdett „terelgetni ezen az úton” és a mélypontjaimból sokszor kiszedett már… Kaptam tőle egyszer egy feladatot, azt hiszem pont az első ilyen beszélgetés alkalmával. Írjam le, hogy miért vagyok hálás az életemben! Nehezen, de kiszenvedtem magamból, jobb lett és rájöttem, hogy rengeteg mindenért! És tudjátok mi a legelképesztőbb… ??? Nem egyszer gondolkoztam már azon, hogy vajon kivel cserélnék, ha tehetném… akarnék-e egyáltalán bárkivel cserélni? Nem, nem szeretnék! Úgyhogy azt hiszem, ez már egy jó jel a boldogság felé vezető úton…Nagyon sok dolgot kell még tanulnom, nagyon sok nehézség áll még előttem, de ez egy tanulási folyamat és tulajdonképpen azt tudom mondani, hogy nem cserélném el az életemet senkivel és nincs olyan pontja az életemnek, amit kitöröltem volna belőle, mert tanultam abból is és formált és lehet ez kellett, hogy elinduljak egy úton! Többek között ezért is hálás vagyok, egyébként azt mondják a hála egy nagyon fontos dolog. Képzeljétek, a húgom (akiről sosem gondoltam volna) is egyre többet foglalkozik ezzel a témával, így mikor 1-2 hete egy kisebb társaságnál ecsetelte az ezzel kapcsolatos gondolatait, tapasztalatait, hirtelen az a kép ugrott be, amint 2 évvel ezelőtt késő este hazatérve a "segítőmtől", ülök a kanapémon, kezemben egy notesz és éppen azt írogatom, hogy miért lehetek hálás az életben! És az hogy most a húgom is elindult ezen az úton, nagyon jó érzéssel tölt el, mert azt gondolom, hogy el kezdte szeretni önmagát, el kezdett foglalkozni önmagával! Egyébként én ezt a füzetecskét mikor érzem, hogy újra belehuppanok egy talicskába, ami lefelé halad a lejtőn, előveszem, átolvasgatom és megnyugszom. 

Persze a nagy buktatók még képesek padlóra ejteni, egy munkahelyi kudarc vagy egy emberi konfliktus vagy a folyamatos küzdelem a kilók ellen, de majd ennek is megtalálom a módját! Sosem fogom elfelejteni, mikor egy este Koppenhágában egy diákszálláshoz hasonló szobában az egyik barátnőm "leültettet" a székre és konkrétan elkezdte "mosni a fejem", hogy igenis legyek elégedett önmagammal... Mert nem is érti, miért nem! Elég vicces szituáció volt, de kellenek néha a dorgálások is, hogy észhez térjünk. 😊

1-2 hete találtam egy kiváló idézetet, melyet szeretnék megosztani veletek, nem túl rövid, de szerintem nagyszerű...! Azonban először jöjjön a recept, aztán a végén a kis „Lélekemelő” 😊

Házi, cukormentes fehér csokoládé

• 100 g kakaóvaj
• 50 g sovány tejpor
• 100 g porított eritrit
• 1/2 tk. vanília kivonat

Kakaóvajat használok, hogy legalább ennyi köze legyen a csokihoz, amit gőz felett egy lábasban felolvasztok. Mikor elolvadt, belekeverem a kizárólag porított eritritet (először nem daráltam le, nem volt jó!), majd a tejport és a vanília kivonatot. Addig kedverem, míg kb. 48-49 °C-ra fel nem hevül, majd leveszem a gőzről és még 2-3 percig kavargatom. Gyorsan hűtöm (én a mélyhűtőt választottam), de folyamatosan kevergetem és mérem a hőmérsékletét is közben. A masszának el kell érnie a kb. 27-28 °C-ot, majd ismét gőz felett melegítem úgy, hogy formákba tudjam önteni. Én szilikonformát használtam, de egy sütőpapírral bélelt tepsibe is szétteríthetitek. 

Diétás mini fehér csokis isler, erdei gyümölcs "lekvárral"

(kb. 16 - 18 darabhoz)

Tésztához:

• 150 g zsírszegény darabos túró
• 150 g zabliszt
• 50 g darált dió
• 1 tk. sütőpor
• 100 g eritrit
• 1 db tojás
• 1 csipet só
• 2 tk. olvasztott kókuszzsír
• 1 púpozott ek. tejsavópor
• 1/4 tk. őrölt fahéj

Sütés előtt...

Azért különleges ez a recept, mert a liszt egy részét kiváltottam túróval, ami kiváló fehérjeforrás. Tehát a túrót egy villával jól összetöröm, majd hozzáadom a zablisztet, a darált diót, a sütőport, eritritet, a csipet sót, fahéjat, tejsavóport és alaposan összekeverem. Ez után jön hozzá a tojás és az olvasztott kókuszzsír, amivel alaposan összegyúrom a tésztát. Ha összeállt fél órát pihentetem a hűtőben. Kb. 2-3 mm vastagra nyújtom, egy sütiszúróval ízlés szerinti nagyságú karikákat formázok és beteszem egy sütőpapírral bélelt tepsibe. A sütit kb. 10 perc alatt sütöm meg, 180 °C-ra előmelegített sütőben. Ami még jó ebben a receptben, hogy az egyes összetevőket nem szükséges azonnal, hanem akár 2-3 nap alatt is elkészíteni. 

Sütés után...

Erdei gyümölcs "lekvárhoz" 

• 200 g fagyasztott (vagy friss ha van) vegyes erdei gyümölcs mix
• 100 ml víz
• 80 g eritrit
• 2 csapott tk. kukoricakeményítő

A gyümölcsöt a vízzel felfőzöm, majd mikor már forr, hozzáadom az eritritet. Így főzöm még kb. 10 percig, leveszem a tűzről majd egy botmixerrel szétturmixolom az egészet. Megy vissza a tűzre, miközben melegszik a keményítőt egy kevés vízzel elegyítem, majd hozzáadom a gyümölcshöz. Felforralom, aztán alaposan kihűtöm a "tapasztás" előtt. 

A süti összeállítása:

A megsült és kihűlt korongokat a gyömölcsmix-el összetapasztom párosával. Hagyom 1-2 órát állni, jó, ha a gyümölcs"lekvár" nedveid a süti magába szívja. Az így elkészült darabokat felolvasztott fehér csokiba mártom, hagyom a csokit megdermedni rajta. Akinek tetszik olvasszon még cukormentes étcsokit és csurgassa rá a tetejére a képen látható módon. 

Tehát az alábbi idézet Charlie Chaplintől való. Szerintem érdemes ezt átolvasni, nagyon megfontolandó és nagy tanítás lehet!

Hogyan szeressük önmagunkat?

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban törétnik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam. Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem. Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik. Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált. Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek. Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.